|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 43 találat | lapozás: 1-30 | 31-43 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Váradi Péter Pál 1999. október 25.Székelyudvarhelyen okt. 22-én Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál bemutatták tizedik honismereti albumukat az Erdély - Székelyföld sorozatból, A Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke címűt. Hajdó István, gyergyói katolikus főesperes Noéhoz hasonlította a szerzőpárost, akik próbálják albumokba átmenteni Erdély földjéből mindazt, ami legértékesebb, s aminek örökre meg kellene maradnia. A szerzőpáros Erdélyből települt Magyarországra. Hargita megye bemutatásából még két kötet van hátra: a Nagy- és Kishomoród vidéke. Utána következne a Gyimesek világa. Kb. 2000?2001-ben fejeznék be a munkát Hargita megyében, és folytatnák Kovászna megyében. A mostani kötet elkészítésében nagy segítségükre volt Vofkori György és Vofkori László, Gál Ödön, Péter János és felesége, Éva. /Kisebbségünk Noéi. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./2000. augusztus 21.Szent István-napi Néptánctalálkozó helyszíne volt Inaktelke is. Az érkezők a nagyváradi származású, jelenleg Veszprémben élő, a Kalotaszegről készült köteteiről ismert Váradi Péter Pál fényképkiállítását és a nemrég megnyílt múzeumot tekinthették meg. A néptánctalálkozón sikeres volt a pancsovai Maroknyi néptáncegyüttes, a kolozsvári Virágos együttes és a helybeli csoport. A kissé elszigetelt Inaktelke ezzel bekapcsolódott a Heltai Alapítvány által szervezett Szent István-napi rendezvénysorozatba. /Kerekes Edit: II. Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./2000. november 21.Erdély - Székelyföld - Homoródi-dombság" című honismereti fotóalbumát mutatta be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Budapesten. A szerzőpáros Erdély-Székelyföld sorozatának hetedik darabja a Homoródi-dombság természetrajzát, történelmét, egyháztörténetét, mondavilágát, népének életét mutatja be. A közel kétszáz fotó több erdélyi út alatt az elmúlt öt évben készült. A sorozat következő darabja, amelynek megjelenését jövőre tervezik, a Gyimesek világába kalauzolja el az olvasót. A kötet a kiadványt gondozó veszprémi PéterPál Kiadónál rendelhető meg. /Újabb székelyföldi fotóalbum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./2002. május 13.Máj. 11-én Marosvásárhelyen bemutatták Váradi Péter Pál és Lövey Lilla Erdély - Siebenbürgen – Transylvania című fotóalbumát. A válogatás az eddig megjelent köteteik képanyagából történt. - Hogy hány Erdély van, én ezt most nem tudnám megválaszolni, de mindenképpen: sok van, jegyezte meg Markó Béla a bemutatón. Van egy szász Erdély például, de minden valószínűség szerint van egy román Erdély is. "És van egy székely, illetve magyar Erdély, amelyet akár keletről, akár nyugatról fényképezünk, minden valószínűség szerint egy hűséges Erdély-képet kapunk." "Valószínű, hogy még nagyon sokáig sok Erdély lesz ebben a számunkra oly fontos, oly drága és egyetlen Erdélyben." /B. D.: Erdély képekben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./2003. november 7.Felső-Háromszék képes krónikája, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla erdélyi fotóalbum-sorozatának 17. (!) könyve is napvilágot látott. Kalotaszeg három albuma után Korond és vidéke, a Gyimesek, Alcsík meg Felcsík, Gyergyó és vidéke, a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke, a Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke, a Homoródi-dombság és Erdővidék után most Felső-Háromszék következett. Ezek mellé illeszkednek az évszakalbumok, a Tél a havason, az Ősz a havason, az Erdély. Az egyenként 200-240 színes képpel illusztrált honismereti fotóalbumokban a képi megjelenítés a költészettel, a tájleíró prózával ölelkezik. A könyv a veszprémi Prospektus Nyomda munkája. /Perkői kilátó (Újabb honismereti fotóalbum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./2004. október 13.A Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Megyei Könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház, valamint a Kovászna Megyei Tanács szervezésében megkezdődtek Sepsiszentgyörgy az Őszi Művelődési Napok. Az október 23-án záruló rendezvény nemcsak a megye városaira, de a falvakra is kiterjed. Sepsiszentgyörgyön Jánosi József Háromszéki táncok c. könyvbemutatója után az Eszterlánc táncegyüttes, majd a Háromszék Táncegyüttes lépett fel. Délután a Hajnal akar lenni népdalénekes vetélkedő helyi elődöntőjére került sor. Kézdivásárhelyen a Magyar Mise rockoratóriumot mutatta be Tolcsvay László és Tolcsvay Béla, Kovásznán Incitato képzőművészeti kiállítást nyitottak meg, Zabolán pedig Kovászna és vidéke című könyvet mutatta be a két szerző, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla. A következő napok programja is gazdag. Lesznek kiállítások, könyvbemutatók, előadások, író-olvasó találkozók, koncertek. Ezeken a napokon a Kovászna megyei múzeumokba, képtárakba ingyenes a belépés. /(Éltes Enikő): Őszi Művelődési Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./2005. március 19.Váradi Péter Pál veszprémi agrármérnök, fotóművész és felesége, Lőwey Lilla történelem–magyar szakos tanárnő Erdély vidékéről képes kalauzt szerkesztettek. A Magyar Örökség-díjat idei 38. döntésük alkalmával a Sárospataki Református Kollégium, Csík Ferenc úszóbajnok (post mortem), Olofsson Károly bencés szerzetes, Fülei Szántó Endre nyelvtudós (post mortem), Borsa Gedeon bibliográfus és Zsögödi Nagy Imre festő-grafikus művész (post mortem) kitüntetésével együtt Váradi Péter Pálnak ítélték oda. Váradi Péter Pál 1968-ban Nagyváradról Moldvába kényszerült munkát vállalni, majd innen telepedett át Magyarországra 1972-ben. Feleségével, Lőwey Lillával készíti az Erdély – Székelyföld honismereti és irodalmi fotóalbum-sorozatot, amelynek napjainkig tizenkilenc kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgy és vidéke album megjelenését őszre tervezik, idén a könyvesstandokra kerül Sepsiszentgyörgy képes krónikája, s ezzel párhuzamosan készül Sepsiillyefalva honismereti képes könyve is. A házaspár Szováta közelében épített hétvégi háza is lehetségessé teszi a székelyföldi-erdélyi tartózkodásukat. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély-Székelyföld újkori képi-költészeti felfedezésében úttörő munkát végez. /Sylvester Lajos: Erdély újabb kori képes költészete (Váradi Péter Pál Magyar Örökség-díjas). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./2005. április 25.Sepsiszentgyörgyön hagyománnyá vált a Szent György-napok alkalmával tartott ünnepi tanácsülés, melyen díszpolgári címet, a város elismerését és a Pro Urbe-díjat adományoznak. A város elismerését kapták Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, a színes fotókat tartalmazó Sepsiszentgyörgy-kötet szerzői, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagságát a közelmúltban elnyert sepsiszentgyörgyi személyiségek, Bogdán László, Nagy Attila, Farkas Árpád és Zakariás Attila. Díszpolgári címet kapott Wim Jan van’t Wout holland állampolgár Szotyor a falunak 1993 óta megszakítás nélkül nyújtott önzetlen támogatásáért. Idén négy Pro Urbe-díjat adományozott a város önkormányzata. A díjazottak: László Károly színművész, Dali Sándor, Fekete Gábor sportpedagógus és Alexandru Zaharia nyugalmazott ezredes. /(s): Sepsiszentgyörgy kitüntetettjei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./2005. szeptember 5.Ezt a könyvet gróf Mikó Imre emlékének szenteljük – hangsúlyozta szeptember 3-án Lőwey Lilla Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a Sepsiszentgyörgy és vidéke című honismereti fotóalbum bemutatóján. A Székelyföldön jól ismert, Magyarországon élő Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla ezzel a most megjelent kiadvánnyal búcsúzik Háromszéktől, ez sorozatuk huszadik kötete. /mózes: Honismereti fotóalbum Mikó Imre emlékére. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./2005. október 27.A Magyar Örökség-díjas Váradi Péter Pál 1008 nagy formátumú, 77 tablót betöltő fotógyűjteménye a Székely Nemzeti Múzeum létét megalapozó adományok sorába illeszkedik. A Veszprémben élő, erdélyi származású fotóművész a sepsiszentgyörgyi állandó kiállítás anyagának összehozásával megteremtette Székelyföld monumentális Nyitott Képeskönyvét, amely Erdély történelmi tájegységének eddigi legteljesebb és legszínesebb képi bemutatása. A Székelyföld 1000 pillanata című kiállítás az adományozó tizenkét évi Erdély-járásának az eredménye. /Sylvester Lajos: Székelyföld 1000 pillanata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./2006. október 24.Erdély – Kalotaszeg, Erdély – Székelyföld: nagyméretű, keménykötéses, színpompás képekkel Erdély történelmi tájait, tájegységeit bemutató sorozat, amolyan „honismereti fotóalbum”, amely újabb kötettel gazdagodott. Erdély – Székelyföld – Szováta és vidéke: áll a Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla által fotózott, szerkesztett és kiadott könyv címoldalán, amelynek bemutatója október 22-én volt Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A Veszprémben élő, de Erdélyből származó Váradi Péter Pál mérnök és fotográfus, felesége, Lőwey Lilla tanár és szerkesztő. Foglalkozásukkal felhagyva kiadót hoztak létre, életművük jelenleg 21 kötetesre teljesedett. Honismereti albumokat, háromnyelvű krónikákat adnak ki. /Nagy Botond: Azoknak, kiknek csak térkép a táj. Könyvbemutató: Szováta és vidéke. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./2007. december 19.Az idei Marosvásárhelyi Könyvvásárnak emlékezetes eseménye volt Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Wass Albert havasai című honismereti albumának és az általuk szerkesztett 2008-as Wass Albert-emléknaptárnak a bemutatása. A veszprémi szerzőpáros újabb honismereti Erdély-albuma a sorozat 23. kötete. A szülőföldhöz ilyen érzelmi intenzitással kötődő és holtáig ragaszkodó Wass Albert koncepciós per áldozata volt, nem tehette be a lábát szülőföldjére, és szobrait nemcsak az erdélyi vidékről takaríttatták el, hanem a magyar fővárosba sem engedik be. A szerzőpáros honismereti albumuk köteteivel Orbán Balázs hatalmas vállalkozásának folytatói és kiegészítői, Székelyföld képi és irodalmi megjelenítői. /Sylvester Lajos (Gondola. hu): Wass Albert hegyei. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./2008. június 14.A bukovinai székelyek alapították az Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva nevű településeket. Itt élt közel két évszázadon át, 1941-ig ez népcsoport, majd az akkori áttelepítésével később a kálvária részesévé lett. A bukovinai székelyek sorsáról, megpróbáltatásairól több könyv jelent meg. Arról, hogy a Suceava, Radauti környékén letelepedett székelyek településeivel mára mi lett, arról ritkábban érkeznek hírek. Váradi Péter Pál Veszprémben élő, erdélyi származású fotográfus feleségével, Lőwey Lilla irodalmi szerkesztővel közösen értékes honismereti fotóalbum-sorozatot jelentetett meg Erdély – Székelyföld címen. Vállalkozásuk befejező részeire készülve felkeresték az említett bukovinai falvakat. Szépek, rendezettek, tiszták, magyar szót azonban nem hallani. Mindegyik helységben kopjafák állnak, amelyeket 1994-ben állítottak az innen hazatértek utódai „Tisztelet a szülőföld emlékének” felirattal. A temetőket több helyen belepte a gyom. Ott jobb a helyzet, ahova régebbről románok is temetkeztek. Ezekben a temetőkben az itt nyugvó bukovinai székelyek sírköveiket nem bántják, a kőkereszteken archaikus írásmóddal köszön vissza a múlt. A köztéri kopjafák feliratát sem rongálta meg senki. Néhol a falvak építkezésében felismerhető a székely népi stílus. Aki arra jár, érdemes felkeresnie Andrásfalva (Maneuti), Hadikfalva (Dornesti), Fogadjisten (Iacobesti), Istensegíts (Tibeni) és Józseffalva (Vornicenii Mari) körzetét. Váradi Péter Pál elmondta, hogy immár a sorozat 25. kötetén dolgoznak. Ősszel kerül az olvasók asztalára a Felső-Nyárádmentét bemutató album. Vármezőtől Nyárádszeredáig öleli fel a településeket. Majd az Alsó-Nyárádmente, vagyis Murokország következik. /N. M. K. : Bukovina: Istensegíts. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./2008. október 14.Dan Tanasa feljelentést tett a Székelyföld ezer pillanata című fotókiállítás ellen, követelte, távolítsák el azt a parajdi sóbányából. Tanasa sérelmezte, hogy a fotókon csak magyar vonatkozású témák jelennek meg, mellőzve a „román elemet”. A kiállítás másfél éve látható a parajdi sóbányában, a fényképek a Veszprémben élő, nagyváradi származású Váradi Péter Pál fotóművész alkotásai. A székely székeket mutatja be a kiállítás, a címhez igazodva ezer fotón, a hét székely szék nevezetességeit, sajátosságait egy virtuális körutazásként jelenítve meg. „Halászat, vadászat, a csíksomlyói búcsú” – sorolta a fényképek témáit Seprődi Zoltán, a parajdi sóbánya igazgatója elmondta: „Több, mint ötszázezer, köztük nagyon sok román vendégünk látta az elmúlt két nyáron a fényképeket, hiszen a gyógykezelésre használt tárna kiállítórészlegén vannak, mégis csak egyvalakinek szúrta a szemét. ” Dan Tanasa egy hete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett sepsiszentgyörgyi Wass Albert-hét betiltását kérte a főügyésztől. Tiltakozott többek között az autonómiareferendum ellen, illetve amiatt, hogy a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi székházán nincs román zászló, vagy mert a Kovászna megyei könyvtár-igazgatói tisztségre kiírt versenyvizsgán feltétel volt a magyar nyelv ismerete. /Kovács Csaba: Feljelentés a parajdi fotókiállítás ellen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./2008. október 21.Turisták ezrei látogatták meg a nyár folyamán Wass Albert kedvenc pihenőhelyét, a Szalárd-völgyi forrást. Az íróról elnevezett helyet a favágók rendszeresen meggyalázzák. Az avatása óta eltelt félév alatt valóságos zarándokhellyé vált a Wass Albertről elnevezett Szalárd-völgyi forrás. A forrás elnevezésének ötletgazdája, Bartha József holtmarosi lelkész elmondta, hogy a leírások és Váradi Pál Péter térképpel ellátott fényképes albumja segítségével eddig mindenki eltalált a forráshoz, aki kereste. „Búcsújáró hely lett abból a helyből, amit primitív, szélsőséges személyek számtalanszor meggyaláztak, obszcén feliratokat festettek a fára meg a kőre, a kis fenyőcsemetét kitépték és eltaposták. Az Erdélyi Magyar Ifjak viszont letisztították a fát meg a követ, mi meg új csemetét ültettünk. Nem hagyjuk annyiban, mert ez már nem Wass Albert-ügy, hanem a mindannyiunk ügye” – fejtette ki Bartha József. A református lelkész eltökélt szándéka, hogy december folyamán kihelyezi azt, a templomban őrzött plakettet is, amely a forrás nevét jelöli. Ezt még májusban szerették volna megtenni, de a volt prefektus, Ciprian Dobre megakadályozta a kezdeményezést. Arra sem adott engedélyt, hogy az ünneplők az Éltető család egykori erdejében összegyűljenek, és elmondják a Miatyánkot. A karhatalmi tiltás ellenére az eseményre érkezett vendégek, az utat őrző rendőrök távozása után mégis felmerészkedtek a Szalárd-völgyébe. A tömeget itt lehangoló látvány és néhány obszcén felirat fogadta. A favágók nemcsak Wass Albertet, hanem a lelkészt és magyarországi vendégeit is gyalázni kezdték. A Wass Albert kedvenc pihenőhelyét gyakran látogató pap azt is észrevette, hogy az erdei úton rendszeresen föl-alá járkál egy régi piros Dacia, amelynek vezetője mindig lelassít a forrás előtt, és a vendégeket figyeli. /Szucher Ervin: Meggyalázott zarándokhely. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./2008. november 15.A jövő évet, a 2009. esztendőt a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékének szentelik, aki 1829. február 3-án született Székelyudvarhely mellett, Székelylengyelfalván. Váradi Péter Pálnak és Lőwey Lillának köszönhetően a születési évforduló és A Székelyföld leírása megjelenésének 140. évfordulója előbb köszöntött ránk, már 2008 novemberében kezünkben tarthatjuk a jeles szerzőpáros újabb monumentális alkotását, a Székelyföld sorozat A legnagyobb székely címmel megjelent fotóalbumát, írta Sylvester Lajos. Az album a kelet-európai fotózás úttörőjének egykori felvételeit tartalmazza, összevetve a mai Székelyföld képeivel. A korabeli várak, várromok, kúriák, falvak és a székelyföldi táj képi megjelenítése már a maga korában is szenzációnak számított. Váradi Péter Pál a fotózásban egyenes ágú leszármazottja Orbán Balázsnak, honismereti fotóalbum-sorozatuknak összesét tekintve több évtized több tízezer felvételével Székelyföld képi megjelenítésében. /Sylvester Lajos: A Legnagyobb Székely feltámadása (Új Orbán Balázs-album). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./2008. november 15.Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb könyve a Felső-Nyárád. A szerzők célja az, hogy bemutassák Erdély természeti tájaink sokszínűségét és lakóinak sok évszázados küzdelmét a megmaradásért. A Felső-Nyárád című könyv a Vármezőtől Nyárádszeredáig terjedő 25 település múltját és jelenét mutatja be, felhasználva az írott történelmi forrásokat, de a kőbe és fába faragott emlékeket is. A vidék jeles személyiségeit (Kájoni János zeneszerző, orgonista, egyházi és világi énekek gyűjtője, Deák Farkas l848-as politikus, a köszvényesi Nyulas Ferenc orvos, a magyar kémiai nyelv megteremtője, a mikházi Kacsó Sándor író és mások) is megemlíti, de Kolping család és az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a mikházi csűrszínház, a nyárádszeredai Bocskai István Művelődési Egyesület és Alapítvány áldozatos munkáját is felmutatja. /Balás Árpád: Képeskönyv a Felső-Nyárád vidékéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./2009. február 5.A szovátai Bernády Közművelődési Egylet elmúlt évi tevékenysége változatos volt. Januárban Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadás hangzott el, majd dr. Veér Győző beszélt az ujgurokról. Februárban jótékonysági estet szerveztek a Mezőhavas népi zenekar, a Szent Ferenc Alapítvány és a szovátai Szent József Otthon javára. A műsor bevezetőjét Mester Zoltán tartotta. Márciusban, Wass Albertre emlékeztek. A március 15-i megemlékezésen a kulturális műsorok szervezését ezúttal is az egylet vállalta fel. Áprilisban együtt ünnepelték az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett. Júniusban a nagybányai művésztelep tárlatát nézték meg. Szeptemberben Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Az egylet emlékezett a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Mester Zoltán előadásában kirajzolódott Bernády kevéssé ismert profilja: az Erdély magyarsága iránt aggódó ember arca, akinek városvezetése idején a városnak – a huszonötezer lakosú Marosvásárhelynek – tizennégy (!) közkönyvtára volt, és öt magyar napilapja. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Nyárád menti fotóalbumát mutatta be novemberben Józsa András tanár, helytörténész. Nagy Lajos székelykeresztúri tanító néprajzos könyvét mutatták be: Katonadalok a siklódiak emlékezetében. Decemberben az egylet szervezésében mutatták föl a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot. Még ebben a hónapban Kovács Mózes ny. agrármérnök harmadik könyvével ismerkedtek a városka emberei. Kovács Mózes kutatja s papírra teszi a szűkebb pátria, a Sóvidék és környéke közelmúltját. Az Intermezzo mellett a 15. Mátyás Huszárezred és a Mátyás Vilmos vezette Mezőhavas népi zenekar elmaradhatatlan tényezői a városkultúrának, jelezte a rendíthetetlen hitű Mester Zoltán. Ebben az ében volt már elődadás, melyet Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz-Pál József és Józsa András tartott. /Bölöni Domokos: Mester Zoltán, a reménymagyar. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./2009. február 7.Orbán Balázsra emlékeznek több helyen, szülőfalujában, Székelylengyelfalván február 7-én, Székelyudvarhely főterén pedig, ahol 1995-től áll a Hunyadi László megmintázta egész alakos Orbán Balázs-szobor, február 8-án. Szerte a Kárpát-medencében felidézik „a legnagyobb székely” helytállását, értékes életművét. A veszprémi PéterPál Könyvkiadó közelmúltban megjelentetett szép kötete, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély – Székelyföld felcímű honismereti album sorozatának 24. darabja Orbán Balázsnak állít méltó emléket. /N. M. K. : Orbán Balázsra emlékezünk. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./2009. szeptember 26.Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Benedek Elek emlékének szentelt irodalmi albumát Marosvásárhelyen mutatják be október 1-jén. A rendezvényen a két szerző mellett Balás Árpád tanár és dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész is közreműködik. Emellett a Marosvásárhely című fotóalbumot és a Marosvásárhely, 2010 falinaptárat is megismerhetik majd a jelenlevők. /N. M. K. : Benedek Elek – a szembejövő ember. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./2009. október 6.Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb fotóalbumát, Marosvásárhely című munkájukat mutatták be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. – Leginkább városdicsérő albumnak nevezném ezt a könyvet. Úgy is mondhatjuk, ez és a sorozat többi kiadványa magyar lelki, honismereti albumom – határozta meg a munkák műfaját Praznovszky Mihály irodalomtörténész. A szerzőpáros másik friss kötete az Erdély – Székelyföld – A nagy székely mesemondó, Benedek Elek című kiadvány, amellyel a másfél évszázada született író emléke előtt tisztelegnek. Az est végén Lőwey Lilla Elek apó szavaival búcsúzott a vásárhelyi közönségtől: Jézus tanítványa voltam/ gyermekekhez lehajoltam/ a szívemhez felemeltem/ szeretetre így neveltem. /Nagy Székely Ildikó: Elek apótól önmagunkig. Albumokban élő lelkiismeret. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./2010. február 22.Bocskai NapokA fejedelem öröksége Azon senki se törje a fejét, hogy mi a közös az iskolásvetélkedő, a labdarúgótorna, az útikönyv-bemutató, a vallási kegytárgykiállítás, az őshonos búzafajta és a farsangfarka között, mert úgysem találja ki. Eláruljuk: mindezek a nyárádszeredai Bocskai Napok egy-egy mozzanatát jelzik. Ahogy Dászkel László polgármester lapunknak elmondta, azért szervezik meg minden évben az ünnepséget, a megemlékezést a nagy erdélyi fejedelemről megválasztása napján, mert mindabban, amit ma a fejedelemválasztó városkában tesznek, az ő öröksége, hagyatéka is. A polgármester az ünnepséget megnyitó beszédében Bocskai István végrendeletét idézte, amelyben a fejedelem mind a magyarországiakat, mind az erdélyieket "az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre" intette. Ma is ennek a szellemi örökségnek az intelmére, szellemére gyűltek össze mindazok, aki határon innen és túl megemlékezni akartak a hajdani államférfiról – mondta többek között a polgármester, aki megköszönte azt a tűzzománc Bocskai-képet, Gergely Judit alkotását, amelyet tavaly nyáron nagynénje, Kovács Irma tanárnő adott át az önkormányzatnak. Ezért is hívták meg az ünnepség alkalmával az Erdélyből elszármazott Budapesten élő vegyészt, képzőművészt, hogy alkotásaiból állítson ki a kultúrotthonban. Ugyanott Váradi Péter Pál: Tél a havason című fotókiállítását is vendégül látták. Ehhez mi sem talált jobban, mint a Balás Árpád, dr. Jakab Sámuel, Fodor S. Sándor és Incze Árpád által megyénkről összeállított háromkötetes útikönyv- bemutató, amelyet szintén a művelődési házban tartottak meg. Nem szerveznek Bocskai Napokat anélkül, hogy a diákokkal ne elevenítenék fel azt a kort, amelyben élt és munkálkodott a fejedelem. A pénteken megtartott történelmi vetélkedő tehetséges diákjait tüntette ki az önkormányzat. A polgármester köszöntötte a fejedelemválasztó testvérváros, Szerencs küldöttségét, élén Bíró István önkormányzati képviselővel. Az ünnepséget a Bocskai Dalkar, a Bocskai Líceum, a Bekecs Táncegyüttes és Váradi Imre Bocskai és a székelyek címmel összeállított történelmi, verses, dalos, táncos műsora színesítette. Az ünnepség alkalmával az érdeklődők tudományos, ismeretterjesztő előadásokat is meghallgattak. Imreh Jenő vallástanár Bocskai valláspolitikájáról, dr. Szabó T. Attila veszprémi etnobotanikus az alakor őshonos magyar búzafajtáról értekezett. Mindezt kiegészítette a Bocskai István fejedelemről és koráról készített pannó, amelyet a megyei múzeum, annak igazgatója, Soós Zoltán állított össze és helyezett el a kultúrotthon előcsarnokában. A helyi református templomban a vasárnapi ünnepi istentiszteleten Kállay Miklós Csaba kolozsvári lelkipásztor hirdetett igét, énekelt a Bocskai Dalkar. Székely Endre református lelkipásztor a Magyarok Mózese címmel tartott történelmi megemlékezést a fejedelemről, arról a nehéz politikai helyzetről, amikor két nagyhatalom kereszttüzében kellett megőrizni az erdélyi fejedelemség függetlenségét, szabadságát. Az istentiszteletet követően a város elöljárói, a különböző állami és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a szobrot, majd a református egyházközség gyülekezeti termében megnyitott kiállításon a nyárádszeredai egyházközség és süketdemeterfalvi fíliájának úrasztali kegytárgyait, valamint a marosvásárhelyi kistemplomi egyházközség tulajdonában levő XVIII. század elején nyomtatott híres Váradi Bibliát állították ki. Az említetteken kívül volt még teremlabdarúgó torna és a szászrégeni Titan együttes is szórakoztatta a fiatalokat. Közkívánatra az ünnepség záró- rendezvényeként megismételték a farsangfarki mulatságot. Vajda György. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. március 31.SzékelybőSzékelybőben - ahol mindössze 57 lakóház van, ebből is csak 41-et laknak állandó jelleggel - 2004-ben még úgy tűnt, hogy megállt az idő, stagnál az egykor pusztulásra ítélt falu, elfelejtkezett róluk az önkormányzat, a megye, az állami vezetés, önerőből pedig nem képesek talpra állni. Ám a Gondviselés amiképpen megmentette a falut a Ceauşescu érában a falurombolástól - amikor a falu lakosságát Nyárádszereda tömblakásaiba tervezték beköltöztetni, a házakat pedig a földdel egyenlővé tenni - , ugyanúgy másodjára is közbelépett. 2005-ben megalakult a Székelybőért Egyesület és tagjai kitartó, áldozatos munkával szép eredményeket értek el a falu újjáélesztésében. „Szülötte szülőm vagy áldott szülőföld, de megtartó vigyázód én leszek neked.” (Magyari Lajos) Először 2006 februárjában a feledésbe merült Kosaras bált szervezték meg, 80 személy gyűlt össze, helybéliek 16-an. A sikeren felbuzdulva azóta évente megtartják. Még ebben az évben falumonográfia kiadását határozták el és belefogtak az anyaggyűjtésbe: Papp Enikő, akinek nagymamája Székelybőben élt, valamint a falu szülöttei: Donkoné Simon Judit és Szente Kinga. Testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezdeményezték a magyarországi Bő községgel, egyelőre nem járt sikerrel. 2007-ben ünnepelte a falu a 675 éves jubileumát. Falutalálkozót szerveztek: felújították a Kultúrházat, kiadták a SZÉKELYBŐ a százlelkes kicsi falu 1332 – 2007 c. monográfiát és Emlékművet állítottak a világháborús hősöknek. „Távol mezőn és dombon és hegyen Alusznak ők és sírjuk jeltelen. És tenger mélyén és sivatagon És nincs kereszt fölöttük, nincs halom!” /Juhász Gyula/ A Kultúrotthon felújításához az Önkormányzat biztosított építkezési anyagot, a munkálatokat az egyesületi tagok és a falu lakossága végezte el. Az Emlékművet Lészai Enikő tervezte, a kivitelező a falu szülötte, Papp Zoltán, az emlékmű körül a díszkövet Kiss Lajos adományozta és rakta le, akinek a felsége, Molnár Erzsébet helybéli születésű. Hálaadó ökumenikus Istentisztelet után az Emlékmű leleplezése, megáldása történt. A helyi születésű Gábor József ny. segédtiszt tartott megemlékezést, akinek nagyapja is a hősi halottak között van. Beszédet mondott Kerekes Károly országgyűlési képviselő, Borbély Mihály, Nyárádszereda alpolgármestere. Megjelent az ünnepségen a román televízió magyar nyelvű szerkesztősége, Tófalvi Zoltán irányításával, a marosvásárhelyi Népújságtól Kilyén Attila újságíró, Magyarországról Váradi Péter Pál híres fotóművész, az Erdély – Székelyföld c. albumok szerzője. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a nyárádszeredai önkormányzat 12 tanácsosa és Nagy Zsigmond jegyző, aki elmondta, hogy az egyesület jelentős anyagi támogatásban részesült a kultúrotthon felújításánál. Ebben nagy részt vállalt Molnár Sándor tanácsos, falufelelős, egyesületi tag. Ezen a jubileumi ünnepségen Érd megyei jogú város ajándékát, egy hímzett nemzeti zászlót Dr. Aradszki András alpolgármester adta át. Forrás: szekelybo.ro/szekelybo/index/helyzetkep 2010. május 22.Törzsében székely voltVége nem szakad Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla nagy vállalkozásának. A különlegesen szép és jelentős Erdély – Székelyföld honismereti fotóalbum-sorozatuk újabb kötetét tették le az olvasók asztalára. Ez is rendhagyó a maga nemében, nem egy tájegységet mutat be képek és szövegek megkapó együttesében, hanem egy írót és művei forrásvidékét, Tamási Áront és szűkebb pátriáját. A PéterPál Könyvkiadó e nagy sikerű ciklusában örülhettünk már ilyen albumnak. A legnagyobb székely, Orbán Balázs, a halhatatlan mesemondó, Benedek Elek és a szülőföld másik örök szerelmese, Wass Albert világának is külön kiadványt szentelt a fotós meg könyvszerkesztő felesége. A mostani, Törzsében székely volt című könyvükről beharangozójukban a következőképpen nyilatkoznak: Tamási Áron emléke, munkássága előtt tisztelgünk fotóalbumunkkal. Életének fordulatos eseményei és műveinek méltatása mellett ma készített tájképekkel idézzük fel a nagy székely író kötődését szülőföldjéhez, kiemeljük munkássága szépségeit, nehézségeit. Könyvünket a bomlott század hűséges szolgájának életéről, munkásságáról szóló tanulmánnyal kezdjük. Bemutatjuk a varázslatos hargitai tájat s a mesebeli Farkaslakát, az "angyali szülőfalut". Jelentős részleteket közlünk a Bölcső és Bagoly, a Szülőföldem, az Ábel a rengetegben, a Szűzmáriás királyfi című regényeiből, valamint az Énekes madár színművéből és a Tüzet vegyenek! című novellájából. Az Előszót Ugrin Aranka, a Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának elnöke írta. Ezzel a kötettel egy időben egy másik szokatlan, de annál figyelemreméltóbb könyvet is megjelentettek. Akárcsak a Székelyföld ezer pillanata című, korábban kiadott háromdarabos füzetük, ez is szervesen kapcsolódik a nagy formátumú albumsorozathoz. A Székelyföld képi autonómiája címmel közzé tett, útiatlaszszerűen elnyújtott kiadvány megérdemli, hogy minél több könyvbarát birtokába jusson. Erről a kiadók a következőket tartották fontosnak elmondani: A Székelyföld "Képeskönyve", e történelmi tájegység képi bemutatását tartalmazza. Rövid bevezető szöveg után virtuálisan létrejön Székelyföld képi autonómiája: történelmi székenként, térképrészletek segítségével mutatjuk be a Székelyföld tájait, pillanatait. Az Előszót Sylvester Lajos írta. A két kötetet a jövő héten Marosvásárhelyen is közönség elé viszik. Váradi Péter Pálék május 27-én, csütörtökön délután 6 órakor a Bernády Házban találkoznak a helybeli közönséggel. A Tamási-albumot Nagy Miklós Kund, az Erdély – Székelyföld képi autonómiája című kötetet Balás Árpád ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Előtte egy nappal 15 órától Farkaslakán, május 28-án Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban tartanak hasonló könyvbemutatót. ( nk ) Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 30.A hónap könyve a Teleki TékábanA Teleki Téka polcain sorakozó értékes és híres kötetek mellett számos olyan munka is megtalálható, amely – annak ellenére, hogy megjelenésének időszakában több-kevesebb sikert könyvelhetett el – a mai laikus közönség számára nem ismert. „A hónap könyve” sorozat célja egy képzeletbeli tárlóba helyezni néhány ilyen kötetet, olyan munkákat, amelyek magyar szerzőinek kerek(ebb) évfordulója van az illető hónapban. Október hónap könyve széki Teleki József Hunyadiak kora Magyarországon című sorozata. * Széki Teleki József (1790-1855) október 24-én született Pesten, szülei Teleki László és Teleki Mária. Tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban kezdi, később a pesti jogi egyetem hallgatója lesz, majd 1812-től Göttingenben tanul. Élete során több közfunkciót is viselt: 1824-ben királyi táblabíró, 1827-ben csanádi, majd 1830-ban szabolcsi főispán. Ebben az időszakban már tevékeny részt vállal a magyar tudományos életben is. Fontos szerepet játszik a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában, ezért is választják őt 1830-ban az intézmény első elnökévé. Az Akadémia szakszerű működését jelentős anyagi támogatással próbálja biztosítani, a saját könyvtárát is a tudós társaságnak hagyja. 1840-ben koronaőr, 1842-1848 között pedig Erdély kormányzója. A forradalom után visszavonul és a tudományos munkának szenteli magát. Politikai és kulturális tevékenysége mellett Teleki József több tudományos munkát is megjelentetett. Nyelvészettel foglalkozó első írásai: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szólások által, illetve Javaslat a magyar nyelv teljes szótára ügyében felkeltették a kortársak figyelmét is. Fő műve a Hunyadiak kora Magyarországon című sorozata. A cím nem egy családtörténetet takar; a szerző szándéka a Hunyadi kori Magyarország történetének feldolgozása. Azért választotta ezt a korszakot, mivel szerinte a magyar történelem egyik legérdekesebb és legfényesebb időszaka volt. Munkáját 12 kötetesre tervezte, viszont haláláig csak öt kötet készült el, ezeket 1852-1855 között publikálja Pesten. A tárgyalt időszak (1438-1490) történéseit részletesen ismerteti, évekre lebontva. Törekedett arra, hogy minél teljesebb képet nyújtson a korszakról, ezért igyekezett felkutatni minden lehetséges forrásdokumentumot. Nemcsak politikai eseményekről tárgyal, hanem társadalmi folyamatokat is elemez. A könyvsorozatból származó bevételt az Akadémiának ajánlja fel, az intézmény gondoskodik a sorozat befejezéséről is. A Hunyadiak kora Magyarországon nagy értékét az adja, hogy módszertanilag meghaladja korát. Gróf Teleki József számos érdekes adatot bocsát az erdélyi helytörténet iránt érdeklődők rendelkezésére; olyan tudományos igénnyel megírt, alaposan dokumentált munkát hoz létre, amelyet mind a történelem iránt érdeklődő olvasó, mind a szakember sikerrel forgathat. Csillón surrant a Nyárád... Berde Mária verséből, a Nyárádmenti álomból származik e fél sor. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb Erdély – Székelyföld könyvének hátsó borítójáról emeltem ki. A kiadvány a szerzők azonos című sorozatának 31. kötete, a történelmi Marosszék 5. honismereti albuma. Az Alsó-Nyárád vidéke, a sokak által „Murokországként” ismert és kedvelt tájegység tündököl benne. A fotós Váradi Péter Pál 2004 és 2010 között rögzítette kamerájával a Nyárádszereda és Nyárádtő közötti, sokszor megénekelt, kincsekkel telített tájat. A hagyományőrző, marasztaló vidéket, e sajátos vonzerejű kistérség 36 települését bemutató szöveget ezúttal is Lőwey Lilla írta, válogatta. Múltidéző próza, krónikás korrajzrészlet, drámai és lírai irodalmi szemelvény, mai valóságot megszólaltató útleírás is bőven van benne, a legbeszédesebb azonban most is a szebbnél szebb képek halmaza. Mi, akik itt vagyunk itthon e szűkebb pátriában, jól ismerjük a vidéket, az album mégis sok újdonsággal, különlegességgel képes meglepni. Hogyne tudná elbűvölni azokat, akik e kötet révén találkoznak vele először! Életre szóló élményt tudott nyújtani e vidék az itt születetteknek, lélekben nyárádmentivé tudta változtatni a dolgozni ide érkezetteket, visszaszólított mindenkit, aki egyszer is járt ezen a szelíd, mégis varázsos tájon. „Közép- és Alsó-Nyárád vidéke nemcsak gazdasági, hanem szellemi értékekkel is hozzájárult az erdélyi magyarság kincseinek gyarapításához – írja előszavában Balás Árpád földrajztanár. – Erre figyelt fel sok néprajztudós és a népdalgyűjtő Bartók Béla is, aki itt több tucat dallamot jegyzett le. E kis tájegység hírnevét öregbítette Backamadarasi Kiss Gergely tudós professzor, Szentiváni Mihály szépíró, politikus, Nyárádi Erazmus Gyula botanikus, Ferenczy Júlia festőművész, Gagyi László író, Benkő Samu Bolyai- kutató, Bálint Károly szobrászművész és még sokan mások, akik Reményik Sándorral együtt vallották a Nyárádmente népének hitvallását: ...alkalmazkodva, de meg nem alkudva akarunk békés építőmunkával megmaradni örökre magyarnak ezen a földön.” A fotóalbummal a közeljövőben a szerzők, szerkesztők bemutatkozó körúton vesznek részt. November 9-én délután 5 órakor a nyárádszeredai művelődési házban, majd az egymást követő napokon Marosvásárhelyen, Szovátán, Backamadarason, Nyárádszentlászlón, Sepsiszentgyörgyön találkoznak az érdeklődő közönséggel. (nk) Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 2.Karácsony előtti könyvmustraNagyvárad – Magyarországi és romániai kiadók könyveiből nyílt vásár csütörtökön a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnokban. A Könyvet a fa alá! mottóval szervezett vásár vasárnapig látogatható. A tavalyi sikeren felbuzdulva idén második alkalommal szervez ünnepi könyvvásárt aHonterus Könyvkereskedés. A Könyvet a fa alá! mottóval megrendezett vásárt csütörtök délben nyitották meg a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnok folyosóján. A megnyitón viszonylag szép számban érkeztek érdeklődők. Herman Ferenc főszervező mondott rövid köszöntő beszédet. Felhívta a figyelmet, hogy nem csak Erdélyből és a Partiumból, hanem Magyarországról is érkeztek kiadók, így az idei könyvvásár nemzetközinek mondható. A megnyitón felléptek a váradi Francisc Hubic Művészeti Iskola Koreográfia szakos diákjai, Ramona Gavriş balettoktató vezetésével, majd megkezdődhetett a felállított standok közötti könyvmustra. Mint ahogy Herman Ferenctől megtudtuk a kiadók különböző árkedvezményekkel próbálják a látogatók számára vonzóvá tenni könyvvásárt. Nem véletlen, hogy éppen ünnepek előtt szervezték meg, hiszen céljuk elsősorban az, hogy minél több családban kerüljön könyv a karácsonyfa alá, ezáltal pedig minél több emberrel ismertessék meg az olvasás örömét. A szervezésben szintén szerepet vállaló Delorean Gyula RMDSZ-es önkormányzati képviselő, érdeklődésünkre kifejtette: összesen huszonegy könyvkiadó vesz részt az idei könyvásáron, mely háromszor több a tavalyi évhez képest. Szeretnék, ha Várad kellemes színfoltjává nőné ki magát a rendezvény. Nyitvatartási program A sportcsarnok folyosóin felállított standok között zömében magyar, emellett román és angol nyelvű könyveket is láttunk. Az egyik budapesti kiadónál hangoskönyveket is lehet vásárolni akár hetven százalékos árkedvezménnyel. Művészeti lexikonok, térképek, útikönyvek, világirádalmi, ezotériai, vallási kötetetek, gyermekkönyvek, folyóiratok, stb. széles választéka közül lehet válogatni. Pénteken és szombaton 10-18, vasárnap pedig 10-14 óra között látogatható a vásár. A gyermekek számára kézműves foglalkozásokat is szerveznek (pénteken és szombaton 10-14, illetve 16-18, vasárnap 10-14 órák között) illetve jelen lesz a Mikulás is, aki meghallgatja a gyerekek kívánságait. A kolozsvári kiadók könyvbemutatóval is készülnek: szombaton 11 órakor mutatják be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: Törzsében székely volt – Tamási Áron, valamint a Székelyföld képi autonómiája című kiadványaikat. Továbbá bemutatásra kerül a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, sorozatzáró kötete, melyet Dávid Gyula, a lexikon főszerkesztője ismertet. Nagyváradhoz különleges kötődése van a munkának, hiszen az ide köthető számos alkotó, irodalmi jelenség, folyóirat, és nem utolsó sorban munkatárs mellett a nagyváradi nyomdában készült mind az öt kötet. A Polis kiadó könyveiről Dávid Gyula, a kiadó vezetője beszél, a Művelődés kiadványairól Benkő Levente, a folyóirat szerkesztője, míg a Kriterion többi újdonságát H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója mutatja be. A könyvbemutatókon kedvezményesen vásárolhatók meg a kiadók könyvei. Belépés ingyenes. Mészáros Tímea, erdon.ro 2011. július 9.A könyvesház csődjeA háromszéki magyar értelmiség egy részét ezekben a hetekben, nyári sziesztázása idején, a Corvina Könyvesház csődje lepte meg. A könyvesbolt bezárásának bűnbakjait nem más közegben kell keresnünk, hanem magunk között. A téma lapbéli felvetése során egyetlen pozitív jelenségre figyelhettünk fel: az érdekeltek széles körét izgatja az, ami a patinás nevű könyvesbolttal történt. Sajnos, a könyvforgalmazás s az olvasás elsatnyulása – méghozzá azon a Háromszéken, amely évszázadokon át Székelyföld egyik legtöbbet olvasó, az iskoláztatást a nemzeti megmaradás alapeszközének tekintő tájegysége volt – ennél sokkal mélyebb gyökerű. A kortárs könyvszerzők, írók, más tollforgatók legtöbbször a saját bőrükön tapasztalhatják a könyv iránti egyre inkább elhatalmasodó közönyt, a szellemi leépülés legmeghökkentőbb példáit. Néhány hónappal ezelőtt a Bánffy Miklós fő műveként jegyzett Erdély trilógiájára Sepsiszentgyörgyön nyolcan voltak kíváncsiak, és a találkozón egyetlen példány kelt el. Váradi Péter Pál–Lőwey Lilla Székelyföld-sorozatának legfrissebb kötetére a belvárosi református templomban hasonlóan kevesek voltak kíváncsiak. Ezen mit sem változtat az, hogy januárban ugyanezen a színtéren Kányádi Sándor bemutatkozásán százak vettek részt, s az sem, hogy dr. Szőcs Géza A család hangja című kötetének ismertetésén Alsócsernátonban a nyugdíjasklub tagjai testületileg részt vettek. Figyeljük meg, hogy a sokszor flancos falunapokon a településen élő vagy onnan elszármazott írókra kíváncsi-e valaki a túrós puliszka és a csórékolbász fogyasztása közben. Az érettségizők egy-egy ölnyi könyvajándékkal mennek-e haza? A családi ünnepeken divat-e, mint valaha, a könyv- és fotóalbum ajándék? Jutalom tárgya-e és kitüntetés eszköze-e a kiadvány? A tehetősebb vállalkozók, intézmények milyen mértékben támogatják helyi szerzők műveinek kiadását? Szent György-napokon, más alkalmakkor sztárvendég-e a könyv és szerzője? A válasz egyértelműen nem. És nemcsak a pénzhiány, a tömegnyomor miatt szorul vissza a könyvvásárlás. Éltünk a mostaninál nehezebb időkben, de a könyv akkor is megbecsült szellemi táplálék volt. Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. december 6.Frigyre lépni a szülőfölddel – Székelyföld 1000 pillanataA Székely Nemzeti Múzeum, Székelyföld páratlanértékű történelmi, régészeti, néprajzi, természettudományi, képzőművészeti gyűjteményeinek létét, folyamatos gazdagodását az alapításától erre felé az önálló tudományos kutató és feltáró munka mellett az adományozóknak köszönheti. A múzeumalapítás szemöldökfájára is Csereyné Zathureczky Emília nagy értékű adományát vésték fel eleink. És hogy a múzeum képi világa felé nyissunk Csíkzsögödi Nagy Imre festőművész, amint e sorok írójának annak idején mondta, „a vérét” adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak, félszáznál is több festményt, grafikát, tusrajzot, amelyeken édesanyánkat, feleségünket, testvérhúgunkat, nagyanyánkat, a nagybetűs Nőt, az emberi nem folytonosságát, a jövőt kihordó asszonyt festette, és rajzolta meg. Nagy Imre példáját Bene József, Kós András és mások követték. A múzeum sajátos képi világának megteremtését tette lehetővé Gyárfás Jenő munkáinak begyűjtése és kiállítása is. A Magyar Örökség-díjas Váradi Péter Pál 1008 nagyformátumú, 77 tablót betöltő fotógyűjteménye a Székely Nemzeti Múzeum létét megalapozó adományok sorába illeszkedik. A Veszprémben élő, erdélyi származású fotóművész a sepsiszentgyörgyi állandó kiállítás anyagának összehozásával megteremtette Székelyföld monumentális Nyitott Képeskönyvét, amely Erdély történelmi tájegységének eddigi legteljesebb és legszínesebb képi bemutatása. Aki e Nyitott Képeskönyv lapjainak labirintusait a székely anyaszéktől, Udvarhelyszékből kiindulva székenként végigjárja, egy sajátos, öntörvényű világra csodálkozhat rá. Váradi Péter Pál a Székelyföld egészét varázsolja elénk, és ennek képi világán túl a székelység történetébe, őskorába és hőskorába kalauzolja a látogatót, miközben katartikus művészi élményt is nyújt. A fotóművész ezzel a kiállítással virtuálisan megteremti Székelyföld képi autonómiáját, amelynek jogi létrehozását e tájegység értékeitől idegen személyek és csoportosulások éppen napjainkban akadályozzák. Az, amit Székelyföld 1000 pillanata című kiállításon láthatunk az adományozó tizenkét évi Erdély-járásnak az eredménye, több tízezer fénykép „színe virágából” összeválogatott alkotás, olyan nyitott album, amelynek lapjai és oldalai Székelyföld testét-lelkét egyszerre képesek felmutatni. Az itt és most, mostantól az állandó kiállításon látható anyag tartalmazza annak az eddig kiadott, egyenként 260 – 360 színes fotóval illusztrált honismereti albumnak a javarészét is, amely Székelyfölddel és népével való azonosulás hiteles fotóművészeti lenyomata. De nem csupán ennyi! Székelyföld Nyitott Képeskönyve más művészetek és tudományok: a történelem, a régészet, a néprajz, a természettudományok, a képzőművészet és az emberi lélek mélységei és magassága felé is nyit. Az Erdély egészének bemutatását megcélzó honismereti albumok megalkotásában Váradi Péter Pál felesége és alkotó társa a székelyföldi származású Lőwey Lilla, a fotóművész magyartanár, aki a képanyaghoz olyan irodalmi, költészeti, prózai, történelmi válogatást társított, amely a képek értelmezésében is eligazít, de ezen túl, a lélek rejtelmei felé kalauzol. És hogy „házon belül”, azaz családon belül maradjunk, Soós Andrea előadóművész, Lőwey Lilla lánya versmondással, az előadó művészet eszközeivel hozta lelki közelségbe az állandó kiállítás képeit. A Székelyföld 1000 pillanata kiállítás egyben műszaki premier is. Váradi Péter Pál nagy ívű gesztusa mellé társul Asztalos László udvarhelyszéki ipari fizikus „adománya”, aki az elektronikus vezérlésű képeskönyv-lapozással lehetővé teszi, hogy az album egyetlen gombnyomással kinyitható és becsukható, s ezzel a Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia termének sokfunkciós kihasználása továbbra is biztosított és alkalmas lesz a hagyományos rendezvények, konferenciák, előadóestek, könyvbemutatók szervezésére. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla munkássága Székelyföld bemutatásnak hagyományaihoz kapcsolódik, ezeknek a folytatása s egyben továbbvivője is. Munkásságuk az Orbán Balázs Székelyföld leírásához mérhető – honismereti albumaikban sűrűn hivatkoznak erre a forrásra -, újabb kori terepbejárásaikkal, a művészi fotózással és a bőséges irodalmi anyag albumokba válogatásával a művészi élmény mellé az oktatás és képzés lehetőségét és kínálják. Meglévő, és – főleg – nem létező, román nyelvből magyarra fordított tankönyveinket nem helyettesítik, hanem felülírják, s abban az esetben, ha a tanítók, tanárok és a szülők Székelyföld Nyitott Képeskönyvére felfigyelnek. Hiánypótlónak bizonyul ez a képes honismereti album azok számára is, akik Erdély évszázadok óta Székelyföldnek, Terra Siculorumnak nevezett földrajzi, lelki és szellemi tájegységével most vagy ezután ismerkednek. Az ismeretek hiányának oka lehet a mai nemzedék fiatalsága, de az előző időkben felnőtt generációkat sem kényeztették el, sem a magyarországi, sem a Romániában kiadott tankönyvek, s forráshiány következtében a szülők sem mindig egyengették fiaikat, lányaikat Transsylvania, s ezen belül Székelyország megismerésének szellemi portyáira. És Magyarországon nem első ízben regnál olyan kormányzat, amely Erdélyt magyar nemzetmegtartó értékeivel együtt ellöki magától, a kettős állampolgárság megtagadásától az erdélyiek autonómiatörekvéseinek szomszédsági és nemzetközi képviselete helyett ezek ellen agitálva ágál. A Székelyföld 1000 pillanatának megtekintése a fotókhoz társított versidézetekkel is meditációra késztet. Politikai aktualitása mellett elvi, metaforikus üzenete is van annak a kiállított fotónak, amelyen egy egész nyáj széles, jégodoros és hófoltos hegyi vízen átívelő gyalogos lengőhídon fegyelmezetten egyes sorba szerveződve halad át a túlsó partra. A juhász szokatlan módon nem a nyáj élén halad, nem vezet, hanem ezután kullogva tapogatózik át a hídon. Láthatunk egy faluvégi krisztus-keresztet is, amelynek letörött a fél ága. A megfeszített Krisztus fél karja a vallás- és egyházakat rongáló törekvéseket képileg idézve mementóként lendül a magasba. A sepsiszentgyörgyi állandó kiállítás meglepetéssel szolgálhat majd Székelyföld új „arcteremtői” számára is, akik a hagyományos, romantikusnak és avíttnak vélt Székelyföld-arculat helyett egy „modern” Székelyföld-kép megteremtésére pályáznak. A szándék két forrásból is ismerős. A Kárpátok hírhedt Géniusza is az avítt, a régi lerombolására törekedett. Sikerrel. Vannak aztán, akik az ősi magyar szimbólumok, a csörgősipkának nevezett Szent Korona, a nemzeti színek, a magyar címer heraldikai elemei ellen emeltek-emelnek még ma is szót. Legújabban a turulmadár-kórral keltenek pánikot, és ezzel riogatják a szimbólum-madarak röptéből a nemzetvédelem szükségességére figyelőket. Váradi Péter Pál fotóin a székelyföldi turulmadaras emlékművek egész során őrködnek a bronzmadarak. Váradi Péter Pál Székelyföld újabb kori felfedezésének jó szemű és avatott mestere. Olyan ember, aki képes egyetlen felvétel megejtéséért ezer kilométerre kocsikázni, ugyanannak a jelenségnek az évszakonkénti és napszakonkénti változásait is nyomon követni. Ha pedig történelmi, régészeti bizonytalanságot vesz észre, akkor az igazi felfedezők izgalmával kutatómunkába kezdenek, hogy a történelmi hűségre és igazságra fényt derítsenek. Kiváló példa erre a Bodzamező fölötti Tatárhavas várromjainak és az 1848-as védősáncoknak a földrajzi behatárolása, vagy Székelyföld történelmi határainak kifürkészése és képi megjelenítése. A Hargita hegység egyik hónaljában, a Bucsin tető felé kanyargó úton van egy, ezen a kiállításon is látható havas paplanba takarózó házikó, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, családjának, a gyerekeknek és az unokáknak a székelyföldi ihletésű otthona. A sepsiszentgyörgyi állandó kiállítással a Székely Nemzeti Múzeumban is otthont teremtettek Székelyföld, Erdély, a Kárpát-medence és a nagyvilág minden rendű, nemű, és nyelvű lakosa számára. Akik tudni akarják, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk, tekintsék meg a nyitott képeskönyvet, lapozzanak bele a Váradi Péter Pál és Lőwei Lilla honismereti albumaiba, és ezekben olyan honra lelnek, amelynek természeti és emberi értékeit kötelességünk megtartani, együtt tartani, lakhatóságát testi és lelki mivoltában is megőrizni, önállóságát, és a maga megejtően szép másságát védelmezni. Sylvester Lajos Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008/ című könyvéből Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. október 23.Bemutatják a Székely Apostol irodalmi fotóalbumotA veszprémi PéterPál Könyvkiadó Kft. legújabb kiadványaival a városi könyvtárban ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Váradi Péter Pál fotográfus és Lőwey Lilla szerkesztő: A Székely Apostol – Nyirő József – irodalmi fotóalbum című közös munkáját és a könvkiadó új, négy kötetesre tervezett sorozatának első, a Kárpátok koronája- Déli-Kárpátok-Ősvárak 1. – Szórványmagyarság című honismereti fotóalbumát október 24-én, csütörtökön 18 órától a kiadó munkatársai mutatják be a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegén mutatják be. A könyveket a helyszínen meg is lehet vásárolni. Lázár Emese Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2013. november 30.Hadnagy Jolán: Új közművelődési létesítmény a Székelyföldön. A Tamási Áron AlkotóházrólTamási Áron szülőháza és az egykori elemi iskola mellett egy harmadik épület is őrzi nagy írónk emlékét Farkaslakán. Ez a ház az író húgáé, Ágnesé. Tamási Ábelét idézve – „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – elmondhatjuk, hogy mindannyian otthonkeresők vagyunk. Hiszen otthont keresünk a magunk számára, sokan a szavak számára, a kultúra számára; ahol otthon van, ott hon van, és ahova hazatérhetsz, ott haza épülhet. A ház, amely otthon lehet egy kis közösség számára, egy kis sziget, amely(b)en a nemzet legapróbb, legfontosabb láncszeme formálódik: a család. A ház emlékeket őriz, falaiba beivódik azoknak az embereknek a kisugárzása, akik hosszabb időt töltöttek benne. Ezeket az épületeket nem pénzért építették mesterek, hanem szeretettel a rokonság, az atyafiság, és amikor a háztetőre friss virágcsokor került, örömünnepet ültek az emberek. Az így épült és belakott háznak lelke volt és van. Farkaslakán ilyen az Ágnes néni háza. De hol is van ez a ház, mitől olyan nagy a lelke? Tamási így vall szülőfalujáról: „Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.” Húgáról, Ágnes néniről azt írja Szülőföldem című könyvében Tamási: „Ágnessel csak az öröm gyarapodik, mert testvérem ő is, a középső húgom. Minden emlékemet csak jónak mondhatom, ami véle kapcsolatos. Sőt testileg és eszemben egyaránt fürgébb vagyok, ha csak a nevit is hallom. Mert a gyorsaságnak, észjárásban és mozdulatban mindig Ágnes volt a példaképem, amióta embereket ismerek.” Hazatérései alkalmával Tamási Áron nem a zsúfoltabb szülői háznál szállt meg, hanem többnyire Ágnes néninél, aki a „szilaj sógorral” mindig szeretettel fogadta őt; nem számított, hogy a „Szűzmáriás királyfi” kivel és mennyi időre érkezett a hajlékukba. „(…) Szűk volt a hely a szülői házban. Mindössze három szoba van itt: az egyikben Gáspár lakik a feleségével és két gyermekével. A másikban édesanyám, s nagyanyám a harmadikban. Miért nyomorítanám meg tehát akármelyiket is, amikor Ágnesnél kettőnket két szoba vár!” – írja Tamási, ugyancsak a Szülőföldemben. Az író harmadik felesége, Basilides Aliz Teréz így ír egyik levelében: „(…) Mindenki mondja, Édesapámék is, meg én is látom, hogy Áronnak milyen jót tett az otthonlét, ami elsősorban az Ágnes ángyom gondoskodásának érdeme.” Nos, a nagy „otthonkereső” ebbe a házba tért haza, itt talált otthonra, itt alkotott, itt pihent, itt gyűjtött a nappali és estéli beszélgetések alkalmával szógyöngyöket, amelyeket aztán szépen kifényesített, felfűzött és elénk tett igazgyöngyként. Ez a ház a múlt század 20-as éveiben épült. Tamási társaságában sok ismert személyiség is járt és alkotott ebben a házban, köztük: Illyés Gyula, Féja Géza, Németh László, Tímár Máté, Sütő András, Nagy Imre, Tompa László, Czine Mihály, Izsák József és még sokan mások. Ezt az ingatlant Ágnes néni halála után Tamási özvegye, negyedik felesége, Bokor Ágota segítségével, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) többségi tulajdonjoggal megvásárolta az örökösöktől. A házhoz tartozó csűrt már régen lebontották, a ház is az omladozás szélén állt, de a 2010-ben újraindult Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület egyik fontos célkitűzésének tekintette a megmentését. 2011-ben, az EMKE Országos Elnöksége átadományozta az ingatlan tulajdonjogát egyesületünknek, a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesületnek és a helyi polgármesteri hivatalnak, abban bízva, hogy a helyi közösség hatékonyabban tud tenni a mentés érdekében. A felújítás kezdetekor nem volt elegendő pénz, de Istenben bízva hozzáfogtunk. Az aládúcolt faház alapjait megerősítettük, az eredeti boronafalat, mennyezetet, ajtókat és ablakokat felújítottuk, az új tetőszerkezetre pedig a farkaslaki templom régi cserepeit raktuk fel. A fedésnél az egyesületi tagok is részt vettek, ahogyan régen is szokták: kalákában segítettek. Megható pillanatnak lehettünk szemtanúi, amikor már a virágcsokor is felkerült az újrafedett házra: egy galamb repült be a nyitott ajtón. Ő volt az első látogató. Ágnes néni felújított házát a múlt év őszén avattuk fel és szenteltük meg, a nagy írónk születésének 115. évfordulóján szervezett ünnepségen. Ezt a házat a jövőben mi is élettel szeretnénk megtölteni, a hajlékot elneveztük tehát Tamási Áron Alkotóháznak. A felújított ház mellé csűrt is álmodtunk, ez egy sikeres, ún. leader-pályázatnak köszönhetően hamarosan felépülhet, és helyet kaphat majd benne Váradi Péter Pál Székelyföld 1000 pillanata című állandó fényképkiállítása. Hiszen Tamási Áronunkat idézve: nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal. Hadnagy Jolán Művelődés (Kolozsvár), lapozás: 1-30 | 31-43
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
